Tegnap engedélyeztem magamnak egy kis lazítós délutánt, és elmentem vásárolni a barátnőimmel. Természetesen a kedvenc boltomba is betértünk, ahol - szokás szerint - hamar találtam olyan ruhát, amit azonnal fel kellett próbálnom. Boldogan, 10 centivel a föld felett libegtem a próbafülke felé, mikor az egyik fülkéből egy lány sírása hallatszódott ki, amint éppen a barátnőjének (aki fejét félig bedugva a függönyön próbálta ő vigasztalni) zokogta el nagy bánatát, miszerint az ő alakját még egy bálna is megirigyelné, hogy a hasán a háj minden egyes lépésnél beremeg és hogy holnaptól kezdve tuti nem fog enni semmit az zöldségeken és a gyümölcsökön kívül.
Aztán kilépett a próbafülkéből.. Teljesen rendben volt. Szép, homokóra alakja volt, vékony derék, nőies mellek, csípő és fenék. Szerintem egy grammot sem kellett volna leadnia magáról, de ő más véleményen volt. Nekem pedig átfutott az agyamon, hogy manapság tényleg muszáj ennyire a tökéletesre törekedni? Ha valaki nem XS-es nadrágot hord és nem keverik össze valamelyik Victoria's Secret modellel, mert olyan vékony, akkor az már nem is ember és nem is lehet boldog? Tényleg ennyire test és tökéletesség-centrikus világban élünk? Tényleg ennyire nem számít más, csak hogy hogy nézünk ki és milyen ruhaméretet hordunk?
Nem vagyok 120 kiló és nem irigységből írtam ezeket a sorokat. Igyekszem odafigyelni arra, hogy mit eszek és próbálok ügyelni az alakomra is, folyamatosan formálni sporttal. Viszont azt sosem fogom megérteni, hogy lehet valaki ennyire szűk látású, hogy éjjel-nappal azon gondolkozik, hogy ő mennyire "kövér" (na persze..) és egyfolytában a kalóriákat számlálgatja. Azt meg pláne nem értem, hogyan tud egy olyan csaj, akire az S-es nadrág pont jó (igen, bevallom, meglestem milyen méretű nadrágot vitt vissza a hölgyemény, mert formátlannak látta magát benne), olyan véleményen lenni, hogy ő kövér.
Pedig a válasz teljesen egyszerű: a médiával van a hiba. Egyfolytában a vékony, formás, kecses tartású és járású nőket nyomják az arcunkba, ha nem az újságban látod őket, akkor a TV-ben; ha nem a TV-ben rohangálnak, akkor a plakátokról köszönnek vissza rád. Ördögi kör.
Igen, gondolhatnánk, hogy na persze, akkor "rám miért nincs hatással?". Mert több millió nő fel tudja mérni a helyzetet és tisztában van vele, hogy ez nem a valóság. A Photoshop világában ugyanis egy bányarémből is lehet Megan Fox-ot kreálni és egy 100+os nőt is lehet Victoria Beckham méretűre vékonyítani. Vannak, akik ezt felfogják szerencsére. De sajnos vannak, akik nem. Egyre többen. Vannak, akik úgy vélik, hogy amit az újságokban, szórólapokon, TV-ben és különböző helyeken látnak, az a valóság - és megrögzötten kezdik el üldözni az általuk tökéletesnek tartott alakot. Ami valójában nem is igaz..
A másik tényező: azok a sztárok, ismert emberek, akik tényleg eszméletlen vékonyak. Akiken valóban egy deka felesleg sincsen és akiket látván elkezdünk gondolkozni, hogy nekik vajon minden rendben van-e az egészségükkel. Mert igen, a "legyünk olyan vékonyak, amilyenek lehetünk" kór, nem csak a egyszerű, hétköznapi embereket fertőzi meg, hanem a sztárokra is hatással van. Egyre gyakrabban láthatjuk, olvashatjuk, hallhatjuk, hogy XY kórosan sovány, ZZs meg ennyit fogyott ennyi idő alatt és húú. Lehet ezt csak én gondolom így, de szerintem ameddig ilyen embereket látunk nap mint nap, addig nagyon nehéz elfogadni magunkat.
A másik nagy probléma, hogy sokan lenézik az étkezési zavarokkal küszködőket és nemes egyszerűséggel lehülyézik őket, figyelembe sem véve azt, hogy ők pedig igenis betegek és orvosi segítségre van szükségük!
A legfontosabb szerintem: elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, de megpróbálni alakítani azon, amin lehet. Nem drasztikus fogyókúrával, nem "nem eszem két hétig" elhatározással és semmiképpen sem önsanyargatással. Minden munka meghozza a gyümölcsét és sokkal jobb érzés lesz egy feszes, nőies testre felvenni azt az új bikinit; na meg aztán a fiúk is jobban szeretik a nőies nőket, mint a pálcika nőket. ;]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése