Előző bejegyzésemben az emberekben kialakult hamis testképről és annak drasztikus fogyókúrákkal történő hajszolásáról írtam, most pedig egy ehhez kapcsolódó témával, a plasztikával fogok egy kicsit foglalkozni.
Megint a médiát hibáztatom. Szörnyű vagyok, tudom, de szerintem az egyik legnagyobb buzdító erő, amiért az emberek (egyre nagyobb számmal tinédzserek is) kés alá fekszenek, az igenis a sajtó és a televíziós műsorok által sugárzott tökéletesség. Mert valljuk be őszintén, manapság nem nagyon van olyan bombasikerű mozifilm, amiben ne játszana legalább egy szoborszépségű nő vagy férfi. Sajnos lassan már ott tartunk, hogy a színészeket nem is tehetségük, hanem minél inkább kinézetük alapján válogatják és derék- valamint bicepszméretük alapján szavaznak nekik bizalmat. Természetesen nem mondom, hogy nem jó érzéssel tölti el az ember lányát, mikor Ryan Reynolds félmeztelenül szaladgál a mozivásznon HD minőségben, de nem ennek kellene lennie az oknak, amiért beülünk megnézni egy filmet!
És persze, ez még csak a kisebb rossz, hiszen a férfiak nagy részében van annyi tartás, hogy nem rohannak egyből a plasztikai sebészhez zsírleszívásra, mikor meglátják hány kockával lett több Vin Diesel hasán.
A nők azonban bonyolultabb esetek, bennünk rossz érzést kelt, ha meglátunk valakit, aki annyira tökéletesen szép. Így vagyunk összerakva. Beülünk gyanútlanul a Transformers-re és hülledezve nézzük Megan Fox tökéletes testét, bőrét, haját, arcát.. mindenét – és elkezdünk azon gondolkozni, nekünk ez vajon miért nem megy?
A legtöbben persze gyorsan helyrerakjuk a gondolatainkat és egy nagy oldalra pillantással megnyugtatjuk magunkat, ráeszmélve arra, hogy bár a mellettünk ülő férfi most talán nyálcsorgatva bámulja, hogyan is harcol Miss Tökéletes a gonosz robotok ellen, de este akkor is mellénk fekszik be az ágyba, nekünk ad jó éjt puszit és minket szeret – úgy, ahogy vagyunk: itt-ott egy kis narancsbőrrel, talán elvétve néhány pattanással és semmiképpen sem kockás hassal, kőkemény fenékkel.
De mi van azokkal, akik mellett nincs egy szerető társ, aki támogathatná őket? Vagy épp ellenkezőleg: mi van azokkal, akik mellett valójában van valaki, de az a bizonyos valaki egyre csak nemtetszését fejezi ki, amikor az illető hölgy alakja kerül szóba? Mert ilyen is akad, elég szép számmal. Na, ilyenkor jön az, hogy a nők a plasztikai sebészhez rohannak, a kezükben lebegtetve az éppen uralkodó szépségideálok fényképeit.
Szomorú, de egyre többen fekszenek kés alá az egyre növekedő társadalmi elvárásoknak köszönhetően és egyre többen vannak azok, akik még a plasztikai műtétek után sem érzik magukat szépnek, egyre többet és többet akarnak.
Így a végén pedig engedjétek meg nekem, hogy megint hibáztassam egy kicsit a médiát, mert rengeteg (és egyre több) olyan sztár van, aki átesett már valamilyen szépészeti beavatkozáson.
Vegyük példának Heidi Montagot, aki töménytelen mennyiségű plasztikai műtéten esett már át, aztán idővel rájött arra, hogy felesleges dolgot csinált és most azon van, hogy visszaműttesse magát az eredeti kinézetére..
Vagy ott van például Mrs. Beckham, akinek az öltözködési stílusát imádom, de nem értem, neki is miért kellett ennyiszer meglátogatni a plasztikai sebész rendelőjét..
Említhetnénk Kim Kardashiant is, aki fiatal, huszonéves létére rendszeresen botox kezeléseknek veti alá magát..
Persze én nem vagyok az ilyesfajta műtétek ellen, mert ha valaki nem elégedett például a mellével és úgy gondolja, hogy egy esetleges nagyobbítás boldogabbá tenné és van is miből ezt finanszíroznia, akkor tegye meg, ebben semmi rosszat nem látok.
Viszont azokat az embereket, akik a zsírleszívásról rohannak ajakfeltöltésre, onnan pedig ráncfelvarrásra sosem fogom megérteni.
Sajnos egyre inkább olyan világban élünk, ahol már nem csak az alkohol, a cigaretta és a különböző drogok okozhatnak függőséget, hanem a szépészeti beavatkozások is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése